Mi lesz veled hazai építőipar?
Reményvesztetté vált a hazai építőipar. Szinte nincsen olyan jelentés, amelyet a következő havi jelentés alul ne múlná! A piaci szereplők csak fogják a fejüket, s nem tudják, hogy mi lesz velük. Természetesen megpróbálják túlélni a jelen helyzetet. Ki menti meg a hazai építőipart?
A 2008-as évet értékelő KSH jelentés szerint az építőipari termelés volumene a 2007. évi jelentős csökkenés után 2008-ban 5,1%-kal volt alacsonyabb az előző évinél. Az építőipar termelői árai 2008-ban átlagosan 5,8%-kal emelkedtek. De ha az idei év első két hónapját (legfrissebb adatokat, április 17.) nézzük, akkor a következő KSH adatokat találjuk:
Az építőipari termelés volumene 2009 februárjában mind kiigazítatlan adatok szerint, mind munkanaptényezővel kiigazítva 5,9%-kal csökkent 2008 februárjához viszonyítva. Az év első két hónapjában a termelés 10,9%-kal kisebb volt az egy évvel korábbinál. Szezonálisan kiigazítva a termelés februárban 9,6%-kal haladta meg a rendkívül alacsony január havit.
Aztán ideért a világválság is, beütött a krach! Ez aztán egyáltalán nem tett jót az amúgy is megtépázott ágazatnak. Az építőipar már a harmadik évben erős lejtmenetben van.
Egyszerűen nincs munka. Ez az ágazat alapvető problémája! Recessziók idején természetes védekezési módnak számít a beruházások visszafogása, ám a mostani visszaesés sokkal súlyosabbnak tűnik a korábbi évtizedekben előfordult konjunkturális lejtmeneteknél. Keresletet gerjeszteni pedig nemigen tudunk mesterségesen. Csak az Uniós finanszírozású projektek mielőbbi beindítása jelentene esélyt a hosszú, bürokratikus eljárások lerövidítésével.
Külföldön, az Európai Unióban sem sokkal jobb a helyzet. Az Eurostat kimutatása szerint az ipar teljesítménye 2008 és 2009 januárja között 17%-ot csökkent.
Az építőipart vizsgálva az Euroconstruct 2008 decemberében adott közzé aktuális információkat és a következő megállapításokat teszi: A szektor 2007-2009 között recesszióban van és a nem lakó épületek építését sem kíméli a krízis. A mélyépítés várhatóan változatlan szinten marad, de a különböző országok között óriási eltérések lehetnek.
A krízis szinte minden ország építési piacára kihat. Kevés a kivétel, pl. Lengyelország hatalmas infrastrukturális lendülete következtében kétszámjegyű növekedésre számít 2010-11-ben.
Az európai építőipart feldolgozó statisztikai szervezetnek a fenntarthatóságról az a megállapítása, hogy a szektor felvállalja a klíma okozta kihívásokat, illetve az energiatakarékos építés mindinkább előtérbe kerül és hogy a jövő infrastruktúrájának meg kell felelni a klimatikus változásoknak. Ezáltal a technológiai fejlődés elengedhetetlen.
A hazai vizekre visszatérve a magyar vállalkozások szerkezete nagyon kedvez a dominóhatás bekövetkezésének, hiszen a rendkívül alacsony nyereséghányad és a kis tőkeerő mellett könnyen bekövetkezik a likviditási válság a cégek életében. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy sok cég csak egy lábon áll (mert specializálódtak), akár termékszerkezetét, akár megrendelőinek számát nézzük. A törölt cégek száma most először meghaladta az újonnan bejegyzettekét, így januárban csökkent a működő cégek száma. Az adóváltozások mostanában nem ösztönöznek vállalkozás alapítására
Az Opten véleménye szerint is az építőipar, amelyben 80-90 ezer vállalkozás működik jelenleg, nagy likviditásigénye és bonyolult alvállalkozói struktúrái miatt régóta veszélyeztetett ágazatnak számít, amelyben ha egy-egy cég fizetésképtelenné válik, dominószerűen dőlhetnek be a neki hitelező vállalkozások.
Tavaly október óta meredeken emelkedik a fizetésképtelenné vált építőipari cégek száma, a válság hatására várhatóan kétszer annyi építőipari társaság jut erre a sorsra, mint egy évvel ezelőtt
Míg az új és működő cégek között az építőipari vállalkozások aránya jelentősen, addig a felszámolások aránya egyre inkább meghaladja az országos átlagot. A válság hatására minden huszadik építőipari vállalkozás felszámolással szűnik meg.
Egyes előrejelzések szerint ez az arány idén 6-7 százalékra is felmehet az építőipari cégeknél. Az építőiparon belül is jellemzően az ágazat árbevételének több mint 50 százalékát kitevő kivitelező, építő szakágban a legnagyobb a felszámolás veszélye.
Tetézi a bajt, hogy az ágazat úgynevezett fizetési morál indexe is elmarad az országos átlagtól. Ez utóbbi a megszűnő projektcégek miatt gyakori, ennek ellenére az építőiparban háromból két cég úgy szűnik meg, hogy kifizetetlen adósságokat hagy maga után.
A legkritikusabb szakágazat az építőiparon belül az építés-kivitelezés, amelyben tavaly már az öt százalékot is meghaladta a felszámolások aránya. Ezek a cégek pedig kifizetetlen számláikkal a nagykereskedőket és az építőipar többi szegmensét is magukkal rántják.
A krízis egyik legnagyobb vesztese a KKV szektor. Számos 10-12 fős tisztességes vállalkozás adja be a derekát, s oszlik 2-3 fős mikro-vállalkozásokra, s mikor végre megkínálják őket munkával, akkor döbbennek rá, hogy hiányzik ez a réteg a vállalkozói sorból. Ez persze a megbízóknak is jelentős fejtörést okoz, hiszen újabb megbízható alvállalkozókat kell kipróbálni. A helyzet igen ellentmondásos. Miközben cégek ezrei mennek tönkre, addig a szakemberhiány egyre inkább égető kérdés! A jól képzet, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező szakemberek elhagyják a pályát s új területeken próbálkoznak. Mi lesz, ha előbb-utóbb tényleg lesz munka? Ki fogja akkor megcsinálni a munkákat?
Az építési vállalkozások rossz szerkezete, nagy száma miatt óriási túlkínálat jelentkezett az árversenyben, irreálisan alacsonyra nyomva a piaci árat. A beruházások zöme fedezet nélkül, illetve utófinanszírozással indul, s az irreális áron – a megvalósítási ár alatt – történő kivitelezés következtében az alvállalkozói kör egy része nem, vagy csak jelentős késedelemmel jut hozzá az elvégzett munka ellenértékéhez. A kivitelező az irreálisan alacsony ár miatt sem képes kifizetni az alvállalkozóit. Az értelmetlenül hosszú alvállalkozói láncolat miatt már egyetlen ki nem fizetett számla is láncreakciót indít el. Az ide vonatkozó jogszabályok nem rendelkeznek megfelelő visszatartó erővel. Ki nem fizetett számlák tömkelegének láncolata keletkezik, s közben a tőke-érzékeny, gyenge, sérülékeny vállalkozások ezrei buknak el, miközben a szélhámosok dőzsölnek, s ha már kiderült a lenyúlásuk akkor fantom módjára eltűnnek, s új vállalkozás élén tűnnek fel. Mikor lesz már rend?
Szóval válságban van a hazai építőipar. Az ágazat visszaesését a világválságon túl több dologgal is lehet magyarázni. A hazai építési beruházási piac szűkülése már évek óta tart, amit a gazdasági világválság jelentősen továbbront.
Néhány hónappal ezelőtt az akkori fejlesztési és gazdasági miniszter 1800 milliárd forintos gazdaságélénkítő programot jelentett be, amelytől a kormány több tízezer munkahely megmentését várja. A programcsomag iskola, -rendelő és útfelújításokat tartalmaz, amellyel az építőipar hosszú válságát is igyekszik megoldani. Az interneten már hozzá lehet férni az adatokhoz és az indulási, befejezési dátumokhoz. Ha ebből tényleg lesz valami, akkor a vállalkozások már egy kicsit előre is tervezhetnek, ha ki tudják addig húzni az ínséges időket. A kisvállalkozások zöme már hosszú ideje likviditási problémákkal küszködik, főként amiatt, hogy a korábbi elvégzett munkájukat nem fizették ki. Észre kellene már venni, hogy a lánctarozások miatt érintett vállalkozások már évek óta a túlélésükért küzdenek. Tehát, hogy egy kisvállalkozás talpon tudjon maradni, ahhoz munka kellene, amit aztán ki is fizetnek! Vajon a fenti nagy projektekbe be tudnak-e kapcsolódni a kkv-k? Lesz e még pénz a láncolat végén? Kifizetik-e majd azokat, akik gyakorlatilag megépítik a projekteket? Az államnak sokkal hatékonyabban kellene befolyását gyakorolni az üzleti folyamatok tisztességes mederben való tartása érdekében. Például nem szabadna engedni, hogy 15 napon túl (vagy még sokkal később) fizessék ki az alvállalkozókat a megbízók.
Vissza kéne állítani az egészséges vállalkozói struktúrát és jelentős szakmai és állami segítséggel a rengeteg kényszer-mikró vállalkozást nagyobb szervezetekké integrálni.
Mindegyik probléma megoldása önállóan is óriási figyelmet érdemel. Nagy szerepe van itt is a szakmai szervezetek és az állami szervek összefogására. Az államnak, a kormányzatnak be kell fogadni a szakmai szervezetek megoldási javaslatait, hiszen ők az egyes szakterületek frontharcosai ők ismerik igazán a problémákat, s látják a megoldási lehetőségeket.
Egy lehetséges megoldás a körbetartozások csökkentésére a mediáció.
Rengeteg a vállalkozások közötti bírósági eljárás. Ez a vállalkozási láncolat bármelyik részén előfordulhat, de egy a lényeg: mindig megbízó és végrehajtó között keletkeznek az anyagi természetű viták amelyek vagy minőség, a pótmunka, határidők, stb. el nem fogadásából fakadnak. Az eljárás hosszú évekig eltarthat s mire megszületik a jogerős határozat addigra a megbízó vagy eltűnik, vagy kiüresedik a cége, behajthatatlanná válik a követelés.
Erre találták ki már régebben a mediációt azaz a közvetítést. A közvetítői tevékenység a törvény szerint- olyan sajátos permegelőző, konfliktuskezelő vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy bevonásával a felek közötti vita rendezését tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.
A vita peren kívüli rendezése nemcsak szakszerűbb, gyorsabb, de jelentősen kisebb költségigényű, mint a peres eljárás. Nagy előnye még az egyezségnek, hogy az eljárás tiszteletdíja csak töredéke a per illeték és ügyvédköltségeinek. Nagy előny az egyezségnek, hogy nincsen pervesztes fél és így mindkét fél számára előnyöket tartalmazó megoldás jön létre. A közvetítő az egyik féltől kapott tájékoztatást közli a másik féllel, hogy ennek tudatában a másik fél is kialakíthassa álláspontját. és azt előadhassa. A mediátor a feladata végzése során szorosan együttműködik a megbízókkal. A munka során nagy figyelmet fordít arra, hogy a úgy a szakma mint a megbízók hírnevét növelje.
Tehát van egy kiváló megoldás a körbetartozások igen gyors megfékezésére, illetve a fizetési lánc egészségének megteremtésére, ez pedig a mediáció.
Ki menti meg a hazai építőipart? Melyik az a szervezet, amely zászlóshajóként felvállalná a tisztességes vállalkozások érdekképviseletét és őt a többi szervezet is elismeri, egyenként beállna mögéje? Számtalan jól működős szakmai szervezet van az országban, amely nem tud egyedül, önállóan boldogulni. Összefogás kellene, mégpedig állami segítséggel, s azonnal. Az a szervezet, amely nem ismeri fel a saját érdekeit, az elpusztul! Ébresztő magyar építőipar! Itt az utolsó pillanat, azonnal intézkedni, összefogni kellene.
Már az egész ágazat várja a megmentőt!
Ha nem találjuk meg a megoldást, akkor lehúzhatjuk a redőnyt, s kifelé leskelődhetünk, hogy szépen gyarapodva kik végzik majd el helyettünk a munkát. Hát ezt akarjuk?
Nagy János
EOQ MNB Építési Szakbizottság elnöke