Beszámoló a 2009. jan. 30-i konferenciáról
A Magyar Ingatlan Tanács, átérezve a jelzálogpiaci válság következtében várható gazdasági recesszió ingatlan szakmát is érintő hatását, Zugló Önkormányzatának védnökségével megrendezte a “MIT tehet a válság ellen” elnevezésű szakmai konferenciát.
Fontos volt számunkra a konferencia, mert a megoldásra váró feladatok részben állami, részben önkormányzati szintű beavatkozások, támogatások, ahol az ingatlanszakmának kell megtalálni a lehetséges csatlakozási pontokat, hogy erőfeszítéseik révén szinergiában valósíthassák meg a kitűzött céljaikat. Ennek jegyében történtek a hozzászólások.
A hazai mellett, nemzetközi figyelem is övezte a szakmai tanácskozást: az Európai Ingatlantulajdonosi Szövetség és az Európai Ingatlanszövetség (CEPI) elnöke biztosította a MIT-et teljes támogatásáról.
A rendezvény megnyitójaként Dr. Németh Miklós, a CEPI főtitkára tolmácsolta Timo Multanen, az Európai Ingatlantanács elnökének üzenetét a konferencia résztvevőinek.
Dr. Kupa M., Dr. Németh M. (MIGSZ), Szűcs I. alpolgármester, a rendezvény védnöke
A Stefánia Palotában 2009. január 30-án megrendezésre kerülő konferenciánk fő célja volt kitárgyalni, hogy az Amerikából kiinduló jelzálogpiaci válság, továbbá az orosz-ukrán gázvita következményeként hazánkban is kialakult gazdasági recesszió miként hat az ingatlanszakma különböző területeire, illetve a valószínűsíthetően negatív hatásának kivédése, de minimum, csökkentési lehetőségei.
A konferencia súlyát az adta, hogy az ingatlan iparág valamennyi képviselője jelen volt, illetve az előadók között megtalálható volt Dr. Kupa Mihály nyugalmazott pénzügyminiszter, Dr. Szaló Péter szakállamtitkár az NFGM-től, Dr. Bujdosó Sándor szakállamtitkár az ÖM-től, Csider László ÖM Lakásügyi Titkárságának vezetője, akik a szakterületükön meglévő feladatok ismertetése során a válságból való kitörési pontokat vázolva jelenítették meg az ingatlanszakma számára a lehetséges részvételi lehetőségeket, ami nem volt kis feladat.
A vitaindító előadást tartó dr. Kupa Mihály szerint a krízis még csak “csordogál az országba” és majd csak nyáron fejti ki teljes intenzitással – a már így is elég kellemetlen – hatását. Kupa Mihály előadásában arra is rámutatott, hogy az előrejelzések szerint a beruházások mintegy 40 százalékkal fognak visszaesni. A volt pénzügyér az egyik megoldást az új piacok keresésében látta, és arra biztatta a hallgatóságot, hogy nyissanak a talán még bizonytalannak tetsző, de még telítetlen piacok (Kelet) irányába. A pénzügyi krízis várható hatásai között említette a szinte megkerülhetetlen “tisztulási folyamatot is”. Kupa Mihály ez alatt az építőipar piaci igényeket meghaladó méretére, és strukturálatlanságára célzott. Ezen felül arra is rámutatott, hogy az irodapiac még mindig nem telített, és az all inclusive lakások iránti kereslet sem csappant meg. A \’90-es évek elején már átélt hasonlóan gyötrelmes gazdasági visszaesést a magyar gazdaság, akkor nem 3-4, hanem 20 százalékos volt a gazdasági visszaesés. A vitaindító zárógondolataiban Kupa Mihály felhívta a figyelmet a szakmán belüli bizalmatlanságra. Mint mondta “csak akkor lehet ebből a válságból kimászni, ha megnő a bizalom, mert akkor lesz önbizalom is”. A válságban fejleszthető ágazatok közül kiemelte a mezőgazdaságot, turizmust és az oktatást.
Dr. Kupa Mihály nyugalmazott pénzügyminiszter
Ez utóbbi fontosságát a későbbi beszédeikben többen is megerősítették, így Mehrli Péter, a MAISZ és Osadcow Gergely, a MIOSZ elnöke a jelen időszakot az ingatlanszakmai felkészülési, kvalifikációs szakaszának tekintették.
A Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium részéről megjelent dr. Szaló Péter államtitkár, aki a válságból való kilábaláshoz szükséges (lehetséges) kitörési pontokat ismertette a hallgatósággal. Az államtitkár a feketemunka és a lánctartozások megszüntetését, visszaszorítását jelölte meg legfontosabb feladatként, de a pályázati folyamatok felgyorsítását is szorgalmazná, melynek eddigi megvalósítási folyamatában a Magyar Ingatlan Tanács is részt vett.
Miként a MIT is, – a decemberi miniszteri találkozón a hat szakmai szervezet részvételével kialakított rendezőelveknek megfelelően – nagy reményeket fűzött a minisztérium a közbeszerzési pályázatok negatív és pozitív megkülönböztetéséhez, mondván, hogy így majd azok kapnak támogatást, akik “tényleg fizetnek közterheket, és legálisan foglalkoztatnak embereket”. A kisvállalkozók számára kiismerhetetlen jogszabályi környezetet dr. Szaló Péter például a minisztérium honlapjára kerülő szerződésminták feltöltésével tenné átláthatóbbá, de bővebben beszélt a “biztos kéz” programról is. Az államtitkár úr szerint érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy Magyarország a szén-dioxid kvóták értékesítéséből származó bevételét az energiahatékonyság növelésére – azaz a korszerűtlen fűtésrendszerek, nyílászárók és ablakok lecserélésére – fordítsa, az érvényben lévő törvények felhasználása mentén.
Dr. Szaló Péter (NFGM), Dr. Sztranyák J. (MIT)
Az Önkormányzati Minisztérium államtitkára, dr. Bujdosó Sándor a lehetséges önkormányzati beavatkozásról beszélt. Ezzel igazolta a szervezők azon törekvését, miszerint az önkormányzat és az ingatlanszakma szorosabb együttműködése igényelt (egyébként a szakma számára ez tömeges munkalehetőséget valamennyi önkormányzatnál – kicsinél, nagynál egyaránt), mivel megrendelőként, vagy ellenőrző szervként komoly tényezőként vannak jelen az önkormányzatok az ingatlaniparág életében. Az államtitkár a közvéleményben és a bulvársajtóban elhangzottaktól eltérően jelezte “nincsenek csődben az önkormányzatok, ugyanakkor nincsenek könnyű helyzetben sem”. Szakmai álláspontja, továbbá sok önkormányzati vezető és a témában jártas szakember szerint is az önkormányzati hivatalokra ráférne egyfajta szervezeti átalakítás, valamint a feladat- és hatáskörök tisztázása is eredményeket hozhat.
Ezzel az állampolgárokat leginkább foglalkoztató település mélységű feladatsor ismertetésével az ÖM szakállamtitkára, dr. Bujdosó Sándor előadásában az önkormányzati tevékenységek lehetséges aspektusait bemutatva plasztikusabbá tette az ingatlanszakma számára a lehetséges kapcsolódási pontokat.
Dr. Bujdosó Sándor szakállamtitkár (ÖM)
A pénzügyi szektorból pozitív kicsengésű volt Aladics Sándor vezérigazgató-helyettes (Magyar Fejlesztési Bank) hozzászólása, miszerint az állam bankja a helyén van, teszi a dolgát. Ha korlátozottan is, de van pénz: “az állam bankja nyitva van”. Beszámolójából kiderült, hogy ezt a kereskedelmi bankok ki is használják. “Pestiesen szólva rácuppantak a bankok az MFB-hitelekre” – fogalmazott Aladics, aki ugyanakkor megerősítette, hogy továbbra sem gondolkoznak bérfejlesztési hitelek finanszírozásán. Az MFB vezér-helyettes a válság elleni küzdelem leghatásosabb “fegyverét” a gazdaság szereplőinek méretnövekedésében, a bankszektor bankszerű működésében, illetve a gazdaság növekedésre érdemes ágazatainak fejlesztésben látja, utalva dr. Kupa Mihály nyugalmazott pénzügyminiszter vitaindító előadásában elhangzottakra.
Aladics Sándor (MFB)
Ugyanakkor ezen szektorból érkező másik vélemény, javaslat szerint – Bankszövetség – nem tenne rosszat, ha élénkülne a bérlakáspiac, mivel a hazai saját tulajdonú ingatlanok aránya már-már túlzottan magas, noha ez finanszírozási szempontból sokáig ideális volt. A válsággal kapcsolatosan érzékeltette, hogy ez karakterében, mélységében is más, mint a korábbiak. Dr. Páles György arra is rámutatott, hogy a bulvársajtóban megjelentektől és néhány szakember véleményétől eltérően a fiskális-monetáris politika szorgalmazása helytelen, miként a legutóbbi idők példái bizonyították, Lengyelország vagy a Balti-államok és legfrappánsabban Izland esetében nem volt valódi orvosság, hiszen legelőször a válság szelére még tavaly ezek az országok roppantak meg. Csakúgy nem igaz teljesen a tétel a gazdasági visszaesés vonatkozásában, hiszen Magyarországon 1990-től 1994-ig több mint 20 százalékos volt a gazdasági visszaesés, szemben a most prognosztizált 3-4 százalékkal, de hasonlóan vitatott megítélést jelzett az adósságállomány tekintetében, példaként hozva azt a Japánt, amely a világgazdaság egyik vezető tagállama, és ugyanakkor az adósságállománya eléri a 170 százalékot, miközben ehhez képest a magyar adósságállomány ennek a töredéke. Ezzel együtt új, felelősségteljes banki gondolkodás megjelenését tartotta szükségesnek a jövőben, melynek középpontjában tényleges banki tevékenység és a lakossági megtakarítások állnak.
Páles György vezető tanácsadó (Magyar Bankszövetség)
A MALOSZ elnöke, Varjasné Székely Éva pedig a szektor magára hagyottságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy 2004/2005-től leszűkültek az állami támogatások, valamint nemigen kapnak támogatásokat az iparágban tevékenykedő vállalatok.
Varjasné Székely Éva elnökasszony (MALOSZ)
A jól összeállított előadás-blokkok nagyon várt előadásában Csider László, az Önkormányzati Minisztérium Lakásügyi Főosztályának vezetője a lehetséges állami támogatásokról beszélt. “A lakásügy aktuális kérdései a válságban” címmel tartott prezentációjában a kereslet csökkenését, az eladatlan lakások számát, az eladósodás veszélyeit, valamint a használatba vett lakások számának visszaesését jelölte meg fő veszélyként a főosztályvezető. Csider László örömmel fogadta, hogy sokan egyetértenek azzal a javaslattal, miszerint egy paradigmaváltásra van szükség a lakáspiacon, azaz a “tulajdonszerzés helyett a lakhatás támogatásának irányába kellene elmozdulni”. Ez alatt a bérlakásokban élő emberek terhének könnyítését értette a főosztályvezető. Mint mondta, vannak olyan rétegek, akiknek szinte semmi esélyük nincs arra, hogy elérhető közelségbe kerüljön a saját tulajdonszerzés lehetősége, éppen ezért a bérlakások számának növelése és a lakbér-támogatási pályázatok kiírása fontos célkitűzés – és nem utolsó sorban óriási segítség lehet. Utalt a Magyar Ingatlan Tanáccsal való együttműködésre, a témában éppen a Nemzeti Lakáspolitikai Tanácsadó Testületben hangzott el számos MIT javaslat.
Csider László főosztályvezető (ÖM)
Dr. Vadász Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) társelnöke a válság okát a tapasztalatlansággal magyarázta, miszerint “generációk nőttek föl úgy, hogy nem tudták mi az a válság”. Dr. Vadász Péter felemelte a szavát “az értelmezhetetlen szabályok be nem tartása miatt” kirótt büntetések ellen is, és arra szólította föl a jelenlévőket, hogy lépjenek fel a mára már iparággá fejlődött szabályozási (vagy inkább szabályozatlansági) rendszer ellen. Az MGYOSZ társelnöke emellett összefogásra is biztatta a szakma képviselőit, célozva a rendezvénnyel időben (és ami a válságot megközelítését illeti, témában is) párhuzamosan zajló, a másik ingatlanszakmai tömörülés által tartott konferenciára.
Az érintettek ezt azzal magyarázták, hogy elkalkulálták az időpontot – ez a szakembernek kicsit átlátszó indoklásnak tűnt. A MIT által bonyolított konferencián a másik konferenciát szervező szakmai tömörülés (MAISZ) elnöke is előadóként volt feltüntetve, ergo vélhetően időben értesültek arról, hogy a két időpont fedi egymást.
Dr. Vadász Péter társelnök (MGYOSZ)
Az építészet felelősségéről, az építészet krédójáról a BÉK képviseletében Vajai Tamás alelnök úr szólt. Plasztikusan mutatta be az építészet helyét, szerepét az ingatlan iparágban, különösen hangsúlyozva jelentőségét egy ilyen válságos helyzetben, amelyből a kiutat – mint eddig már a történelemben néhányszor – a gondolkodó emberfők tenni akarása jelentheti. Követendő példaként említette a 19-20. századi példákat, amelyekből is kiemelkedő a Közmunkák Tanácsának sikertörténete nyomán kialakuló városkép, amely ma Budapest néhány területén kiérdemelte a Világörökség része megtisztelő címet, így például a Vár, az Andrássy út stb. Befejezésül megemlítette, hogy az ingatlangazdaságban megoldásra váró feladatokban – miként eddig is – partnerként számít az ingatlanszakma közreműködésére.
Vajai Tamás alelnök (Budapesti Építész Kamara)
Hasonló problémákat vetett fel és együttműködési gondolatokat fogalmazott meg az építő-, építőanyag-ipar vonatkozásában Széman György főtitkár úr a MÉÁSZ képviseletében, fókuszba helyezve az energiatakarékos épület-felújítások kérdéskörét.
Széman György főtitkár (MÉÁSZ)
Ujj Attila elnök úr a LÉTÉSZ képviseletében szakmailag és társadalmilag egyaránt nagyon fontos kérdéseket vetett fel. Javaslata szerint meg kell vizsgálni a szakterületben rejlő további, eddig ki nem aknázott lehetőségeket. Az általa képviselt magántulajdonú lakással rendelkező lakossági kör – e szakmát illetően – különösen a lakásértékesítés és fenntartás területén érintett, így elsősorban e terület új feladatairól szólt. Ezt követően, a rehabilitáció kérdését említve jelezte, hogy a rehabilitáció, a korszerűsítés is többlet értéket produkál, így a felújított lakásállomány az ingatlanközvetítést is kedvezően befolyásolhatja. Említette még hozzászólásában a felújítási munkák ÁFA mentességét vagy kedvezményesítését, az energia-megtakarítást eredményező projektek nagyobb támogatását) nemzeti energiatakarékossági törvény megalkotását)!
Ujj Attila elnök (LÉTÉSZ)
Az ingatlanszakma – úgy tűnik – felnőtt végre a rá váró szerepkörhöz, felelősségteljes hozzászólásokban nyilvánult meg mindez. Az ingatlanközvetítők és értékbecslők helyzetét összetetten Mehrli Péter elnök úr (MAISZ) érzékeltette a megjelentekkel.
Mehrli Péter elnök (MAISZ)
Keresztély Dezső alelnök úr (MIGSZ elnök) Egy Marx idézettel jellemezte a válságot, majd hozzászólásában 3 feladatról szólt. Először a lakáspiaci struktúra megváltoztatásának szükségességét hangsúlyozta, megemlítve, hogy több mint egy évtizede beszélünk arról, hogy az állami-önkormányzati lakásprivatizáció sem politikailag, sem gazdaságilag nem volt átgondolt, eredményes. Egy évtizedeken át elhanyagolt, leépült ingatlanvagyont sikerült elpasszolni, egy annak fenntartására képtelen tulajdonosi körnek. Ugyanakkor európai szinten egyedülálló lakástulajdoni összetételt sikerült produkálni, a bérlakás-szektor lenullázásával.
Sürgősen lépni kell egy működőképes bérlakás-rendszer bevezetése ügyében, olyan szakértők közreműködésével, akik nem a túltermeléstől szabadulni akarnak, hanem a problémát megoldani.
Keresztély Dezső elnök (MIGSZ)
Másik kérdésként a finanszírozási hiányt említve felvetette, hogy alapvető problémát a befektetők, fejlesztők és kivitelezők (fővállalkozók) pénzügyi ellehetetlenítése jelenti, mely mögött nem hazai gazdasági-pénzügyi okok, hanem a külföldi anyabankok utasítása húzódik meg. Szerződéseket szegve, működési hiteleket felmondva, építési bevételeiket átirányítva a működési hitelre teszik tönkre nem csak az adott céget, de annak beszállítóit, alvállalkozóit is.
Ez utóbbiból kiindulva egy kérés is megfogalmazásra került, miszerint a Kormány és az EU képviselőink csak azt a külföldi tulajdonnal is rendelkező bankot, céget, társaságot segítség támogassák a válságban, akik garanciát adnak arra, hogy az így szerzett támogatást nem viszik ki az országból, a gyarmatról, hazai anyaszervezetük mentésére.
A 3 kiemelt témán kívül a napi politika bejelentéseire reagálva két dologra tért ki. Az egyik a vagyoni típusú adók bevezetése. Ennek szakmánkat érintő visszatérő kérdése, hogyan legyen az ingatlanok értéke megállapítva.
A másik a VII., majd VI. kerületi “ingatlan-panama” a szakma részéről a minimális információ és azok megbízhatatlansága miatt nem véleményezhető. Azt azonban el kell mondani, hogy 18 éve, az Ötv. megjelenése óta javasolja a MIGSZ, hogy az Önkormányzat vagyonkezelői döntései az önkormányzatnál, míg az ahhoz kapcsolódó gazdálkodási, értékesítési, működtetési feladatok, a döntésért anyagi-vagyoni felelősséget vállaló gazdálkodói szervezetbe helyezendők ki. Ha gazdálkodási kérdéseket a politika intéz, annak eredménye még kedvező döntések esetében is politikai támadás kereszttüzébe kerül.
Befejezésül kérte, vegyük észre, hogy van már annyira rossz helyzet, hogy a politikát háttérbe szorítva összefogjon mindenki, aki tud segíteni a kilábolásban.
Karlik Imre elnök (IME) az ingatlan kamara megalakulásának elhúzódását és az ismert ingatlanszakmai panaszokat jelezte.
Osadcow Gergely elnök (MIOSZ) beszédében megemlítette, hogy a magyar habitusra sajnos jellemző a kezdeti lelkesedés, amely sokszor kimerül a szervezetek megalakításában, és sokan elfelejtik, hogy egy szakmai tagság nem csak jogokkal, hanem kötelezettségekkel is jár. Ezt követően az összefogás szükségességét hangoztatva megemlítette a közös érdekérvényesítést, azt, hogy a különféle szakmai rendezvényeken a szakma egységes véleménnyel jelenjen meg és hitelesen kommunikálja szakmapolitikai céljait, de a közös úton haladva azonban mindenki a saját érdekkörében próbálja azokat megvalósítani.
Osadcow Gergely elnök (MIOSZ)
A következőkben arról is szólt, hogy a válság a jelenleginél is szabályozatlanabb ingatlanpiacot eredményez, hiszen az elbocsátott, és szakmai felügyelet nélkül maradó értékesítők – máshoz nem értvén – ugyanúgy fogják folytatni a közvetítői tevékenységüket, mint azelőtt, csak alacsonyabb járulékos költségek mellett. Ez azután az amúgy is kényszervállalkozókkal teli ingatlanpiacra rendkívüli terhet ró – mert a szakmai minőségbiztosítás és a jogszabályok érvényre juttatása a szakma feltett célja, lásd a bevezetés alatt álló Magyar Ingatlanszakmai és Minősítő Rendszer (MIMIR), amely egyaránt jó a szakmának, az államnak és az állampolgároknak.
Dr. Bék Ágnes, a Társasházak és Társasházkezelők Országos Egyesületének elnöke kiegészített Ujj Attila sorrendjét: beruházók – építők – értékesítők – fenntartók és megrendelők sorrenddel. Mivel a társasházak a meghirdetett pályázatokon csak akkor tudnak részt venni, ha megfelelő önerővel rendelkeznek, így az ingatlanszakmának is figyelnie kell a társasházak helyzetét. A gazdasági válság begyűrűzik ide is, hiszen ha a közös költséget nem tudja fizetni a tulajdonos, a társasháznak akkor is teljesítenie kell a közüzemi szolgáltatók felé, így a tartalékaikat kénytelenek működési költségekre fordítani. Szükséges tehát a banki konstrukciók területén is figyelni a hitelfelvételi lehetőségekre és a kedvezőbb kamatozású, hosszúlejáratú megoldásokkal segíteni a felújítást elkezdő társasházakat.
Gondolni kell a szabályozás területén arra is, hogy a pályázaton való részvételhez milyen tulajdoni hányad egyetértését írják elő, mert ne fordulhasson elő, hogy 1-2 tulajdonos elutasítása miatt az egész társasház elessen a lehetőségtől, tehát a 4/5-ös hozzájárulás helyett – esetenként – a 2/3-os elfogadás is elegendőnek tűnik. Ehhez szükséges lenne a társasházi törvény módosítása, amelyet már régóta vár a társasházkezeléssel foglalkozó szakma és a tulajdonosok is.
Örömét fejezte ki, hogy a pályázati rendszert kiterjesztik a hagyományos építésű társasházakra is, ezzel igen sok társasház juthat pályázati lehetőséghez.
Egyetértett azzal, hogy az Önkormányzati Minisztérium tervezi állami lakásalap létrehozását és az el nem adott új lakások vagy árverésre bocsátott használt lakások felvásárlásához nyújtanak ezzel forrást. Megnyugtató módon oldódhatna meg a rosszabb anyagi körülmények közé kerülő tulajdonosok élete, ha az önkormányzatok is elővásárlási jogot kapnának az ilyen helyzetbe kerülő árverések esetén.
Legvégül felhívta az építőipari és építőanyag-forgalmazó érdekképviseletek figyelmét arra, hogy a társasházakat, mint potenciális megrendelőket vegyék figyelembe, megfelelő szakmai tájékoztatást biztosítsanak részükre, valamint örülne minden olyan szakmai nyilvántartásnak, kamarai tagságnak, amelyben a megbízható, referenciával rendelkező szakemberekről információkat lehetne kérni.
Kérte a jelenlévőket, hogy az ingatlanszakmán belül egyenrangú partnerként kezeljék a társasházakat.
Fürjes Árpád alelnök úr, a TKKE elnöke hozzászólásában szót emelt azon lakókért, akik az általuk kezelt társasházakban laknak és a válság, az euró árfolyam, kamatok miatt könnyen nehézhelyzetbe kerülhetnek, számukra szorgalmazta az önkormányzatok részéről a banki portfoliókból történő tulajdonból bérlakás konverzió lehetőségének megvizsgálását, jelezvén, hogy több európai modellt ismer az ügyben.
Másik felvetésében a nyugdíjpénztárak cca. 20 százalékos vagyonvesztése miatt emelt szót, jelezvén, hogy ezzel is kellene most már valamit kezdeni, mert a generációjának ez volt utolsó reménye a megérdemelt öregségi nyugdíj eléréséhez, ezek nyugaton garanciális elemek, így kellene lenni itthon is.
A rendezvény zárásaként Dr. Sztranyák József fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ez a színvonalas előadásokkal, hozzászólásokkal tarkított konferencia a kezdete a megoldásra váró feladatoknak. A következő héten az elhangzott javaslatokból készül egy összesítés, amely véleményezés céljából megküldésre kerül a résztvevő szervezeteknek. A visszaérkező anyag fogja képezni azt a dokumentumot, amelyet az egységes szakmai képviselet jegyében megküldenek valamennyi – az ingatlangazdaságban érdekelt – velük együttműködő partnernek, kormányzati tényezőnek.
Azon túl, hogy megfogalmazásra kerül egy közös szakmai jövőkép – egységes állást kell foglalni amellett, hogy az építőipari és az ingatlanszakmai lobbinak minden befolyását latba kell vetnie, hogy a fentiekben felsorolt, preferenciált területekre irányuljon az EU támogatási források felhasználása. A MIT ennek jegyében az European Property Federation, mint lobby szövetség keretében is képviseli az ingatlanszakma szerteágazó érdekeit.
A MIT szerepköre a következő időszakban kettős lesz: az ingatlangazdaságban meglévő kapcsolatrendszereken, kormányzati fórumokon keresztül figyelemmel kísérni a felvetett javaslatok megvalósítását itthon és külföldön egyaránt, részt venni azok megvalósítási folyamataiban; és Európa 5 fővárosának nemzetközi ingatlanszakmai kiállításain, konferenciáin helyet biztosítani a hazai idegenforgalmi, infrastrukturális és környezetvédelmi projekteknek – ezzel nemzetközi téren is pénzügyi befektetőket szerezve az ingatlangazdaságnak.
Amikor azon gondolkoztunk, mivel lehetne felrázni, cselekvésre késztetni a szakmát, mi lehetne a címe a mai konferenciának, felmerült a következő: “az magyar áfium ellen való orvosság”.
Valóban, a bódulatból kellene felébrednünk – abból, ami paralizál – hiszen csak tovább súlyosbítja a helyzetet, ha nem teszünk semmit, vagy nem a jó irányban mozdulunk el. És bár a vészforgatókönyvek idejét éljük, úgy gondoltuk ideje lenne elindulni azokon az ösvényeken, melyeket nagyra becsült elődeink, a konferencia felkészült előadói igyekeztek bemutatni. Az elhangzottak összegzésre kerülnek, ezt a szakmai szervezetek véleményezik, az így elkészült anyagot eljuttatjuk az ügyben érintett valamennyi érdekeltnek.
Budapest, 2009. január 30.
Magyar Ingatlan Szakmai Szervezetek